El Publicano y el Fariseo

Una persona descansa sobre su posición, otra sobre el dinero, aquella sobre el prestigio, esa otra sobre su pasado, esta otra sobre tal o cual título, etc., etc., etc.

Az egyik ember a pozícióján nyugszik, a másik a pénzen, amaz a presztízsen, egy másik a múltján, ez meg ezen vagy azon a címen, stb., stb., stb.

Lo más curioso es que todos, ya sea rico o mendicante, necesitamos de todos y vivimos de todos, aunque estemos inflados de orgullo y vanidad.

A legkülönösebb az, hogy mindannyian, legyünk akár gazdagok, akár koldusok, mindenkire rászorulunk és mindenkiből élünk, még ha fel is vagyunk fújva a büszkeségtől és a hiúságtól.

Pensemos por un momento en lo que puedan quitarnos. ¿Cuál sería nuestra suerte en una revolución de sangre y aguardiente? ¿En qué quedarían las bases sobre las cuales descansamos? ¡Hay de nosotros, nos creemos muy fuertes y somos espantosamente débiles!

Gondoljunk egy pillanatra arra, hogy mit vehetnek el tőlünk. Mi lenne a sorsunk egy vérből és pálinkából álló forradalomban? Mi lenne azokkal az alapokkal, amelyeken nyugszunk? Jaj nekünk, nagyon erősnek hisszük magunkat és iszonyatosan gyengék vagyunk!

El "Yo" que siente en si mismo la base sobre la que descansamos, debe ser disuelto si es que en realidad anhelamos la auténtica Bienaventuranza.

Azt az "Én"-t, amely magában érzi az alapot, amelyen nyugszunk, fel kell oldani, ha a valóságban a hiteles Boldogságra vágyunk.

Tal "Yo" subestima a las gentes, se siente mejor que todo el mundo, mas perfecto en todo, más rico, más inteligente, más experto en la vida, etc.

Egy ilyen "Én" lebecsüli az embereket, mindenkinél jobbnak érzi magát, mindenben tökéletesebbnek, gazdagabbnak, intelligensebbnek, tapasztaltabbnak az életben, stb.

Resulta, muy oportuno citar ahora aquella parábola de Jesús el Gran KABIR, acerca de los dos hombres que oraron. Fue dicha a unos que confiaban en si mismos como justos, y menospreciaban a los otros.

Nagyon időszerű most felidézni Jézusnak, a Nagy KABÍRNAK a példázatát arról a két emberről, akik imádkoztak. Azoknak mondta, akik elbizakodottak voltak önmagukban, hogy igazak, és megvetették a többieket.

Jesús el Cristo, dijo: "Dos hombres subieron al Templo a orar; uno era Fariseo y el otro Publicano. El Fariseo, puesto en pie oraba consigo mismo de esta manera: Dios. Te doy gracias porque no soy como los demás hombres, ladrones, injustos, adúlteros, ni aún como este Publicano: Ayuno dos veces a la semana, doy diezmo de todo lo que gano. Más el Publicano estando lejos, no quería ni alzar los ojos al cielo, sino que se golpeaba el pecho diciendo: "Dios sé propicio a mí, pecador". Os digo que éste descendió a su casa justificado antes que el otro; porque cualquiera que se enaltece será humillado; y el que se humilla será enaltecido". (LUCAS XVIII, 10-14)

Jézus Krisztus mondta: "Két ember ment fel a Templomba imádkozni; az egyik Farizeus volt, a másik Vámszedő. A Farizeus megállva így imádkozott magában: Istenem. Hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rablók, igazságtalanok, házasságtörők, vagy mint ez a Vámszedő is: Kétszer böjtölök hetente, tizedet adok mindenből, amit szerzek. A Vámszedő pedig távol állva, még a szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: "Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek". Mondom nektek, hogy ez megigazulva ment le a házába, nem úgy, mint a másik; mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik; és aki megalázza magát, felmagasztaltatik". (LUKÁCS XVIII, 10-14)

Empezar a darse cuenta de la propia nadidad y miseria en que nos encontramos, es absolutamente imposible en tanto exista en nosotros el concepto ese del "Más". Ejemplos: Yo soy más justo que aquél, más sabio que fulano, más virtuoso que zutano, más rico, más experto en las cosas de la vida, más casto, más cumplidor de sus deberes, etc., etc., etc.

Elkezdeni felismerni a saját semmiségünket és nyomorúságunkat, amelyben találjuk magunkat, teljesen lehetetlen, amíg létezik bennünk a "Több" koncepciója. Példák: Én igazságosabb vagyok amannál, bölcsebb, mint ez, erényesebb, mint az, gazdagabb, tapasztaltabb az élet dolgaiban, tisztább, jobban teljesíti a kötelességeit, stb., stb., stb.

No es posible pasar a través del ojo de una aguja mientras seamos "ricos", mientras en nosotros exista ese complejo del "Más".

Nem lehet átmenni a tű fokán, amíg "gazdagok" vagyunk, amíg bennünk létezik a "Több" komplexusa.

"Es más fácil pasar un camello por el ojo de una aguja, que entrar un rico en el reino de Dios".

"Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni Isten országába".

Eso de que tú escuela es la mejor y que la de mi prójimo no sirve; eso de que tú Religión es la única verdadera, la mujer de fulano es una pésima esposa y de que la mía es una santa; Eso de que mi amigo Roberto es un borracho y que yo soy un hombre muy juicioso y abstemio, etc., etc., etc., es lo que nos hace sentirnos ricos; motivo por el cual somos todos los "CAMELLOS" de la parábola bíblica con relación al trabajo esotérico.

Az a dolog, hogy a te iskolád a legjobb és a felebarátomé semmit sem ér; az a dolog, hogy a te Vallásod az egyetlen igaz, ennek és ennek a felesége egy szörnyű feleség és hogy az enyém egy szent; Az a dolog, hogy az én barátom Roberto egy részeges és hogy én egy nagyon józan és mértékletes ember vagyok, stb., stb., stb., ez az, ami gazdagnak éreztet minket; ezért vagyunk mindannyian a bibliai példázat "TEVÉI" az ezoterikus munkával kapcsolatban.

Es urgente auto-observarnos de momento en momento con el propósito de conocer claramente los fundamentos sobre los que descansa.

Sürgősen meg kell figyelnünk magunkat pillanatról pillanatra, azzal a céllal, hogy világosan megismerjük azokat az alapokat, amelyeken nyugszik.

Cuando uno descubre aquello que más le ofende en un instante dado; la molestia que le dieron por tal o cual cosa; entonces descubre las bases sobre las cuales descansa psicológicamente.

Amikor valaki felfedezi azt, ami a legjobban megbántja egy adott pillanatban; a bosszúságot, amit okoztak neki ezért vagy azért a dologért; akkor felfedezi azokat az alapokat, amelyeken pszichológiailag nyugszik.

Tales bases constituyen según el Evangelio Cristiano "las arenas sobre las cuales edificó su casa".

Az ilyen alapok alkotják a Keresztény Evangélium szerint "a homokot, amelyre a házát építette".

Es necesario anotar cuidadosamente como y cuando despreció a otros sintiéndose superior tal vez debido al título o a la posición social o a la experiencia adquirida o al dinero, etc., etc., etc.

Szükséges gondosan feljegyezni, hogyan és mikor vetett meg másokat, felsőbbrendűnek érezve magát talán a cím vagy a társadalmi helyzet vagy a megszerzett tapasztalat vagy a pénz miatt, stb., stb., stb.

Grave es sentirse uno rico, superior a fulano o a zutano por tal o cual motivo. Gente así no puede entrar al Reino de los Cielos.

Súlyos dolog gazdagnak érezni magunkat, felsőbbrendűnek érezni magunkat ennél vagy annál valamilyen okból kifolyólag. Az ilyen emberek nem mehetnek be a Mennyek Országába.

Bueno es descubrir en qué se siente uno halagado, en qué es satisfecha su vanidad, esto vendrá a mostramos los fundamentos sobre los que nos apoyamos.

Jó felfedezni, hogy miben érzi magát hízelegve, miben elégül ki a hiúsága, ez meg fogja mutatni nekünk azokat az alapokat, amelyekre támaszkodunk.

Sin embargo, tal clase de observación no debe ser cuestión meramente teórica, debemos ser prácticos y observarnos cuidadosamente en forma directa, de instante en instante.

Azonban az effajta megfigyelésnek nem szabad pusztán elméleti kérdésnek lennie, gyakorlatiasnak kell lennünk, és gondosan, közvetlen módon kell megfigyelnünk magunkat, pillanatról pillanatra.

Cuando uno comienza a comprender su propia miseria y nadidad; cuando abandona los delirios de grandeza; cuando descubre la necedad de tantos títulos,, honores y vanas superioridades sobre nuestros semejantes es señal inequívoca de que ya empieza a cambiar.

Amikor valaki elkezdi megérteni a saját nyomorúságát és semmiségét; amikor felhagy a nagyzási hóbortokkal; amikor felfedezi oly sok cím, kitüntetés és embertársainkkal szembeni hiábavaló felsőbbrendűség ostobaságát, az egyértelmű jele annak, hogy már elkezdett megváltozni.

Uno no puede cambiar si se cierra a eso que dice: "Mi casa". "Mi dinero". "Mis propiedades". "Mi empleo". "Mis virtudes". "Mis capacidades intelectuales". "Mis capacidades artísticas". "Mis conocimientos". "Mi prestigio" etc., etc., etc.

Az ember nem tud megváltozni, ha bezárkózik abba, ami azt mondja: "Az én házam". "Az én pénzem". "Az én tulajdonaim". "Az én munkám". "Az én erényeim". "Az én intellektuális képességeim". "Az én művészi képességeim". "Az én ismereteim". "Az én presztízsem" stb., stb., stb.

Eso de aferrarse a lo "Mío" a "Mí", es mas que suficiente como para impedir reconocer nuestra propia nadidad y miseria interior.

Az "Enyémhez", az "Énhez" való ragaszkodás több mint elegendő ahhoz, hogy megakadályozza a saját semmiségünk és belső nyomorúságunk felismerését.

Uno se asombra ante el espectáculo de un incendio o de un naufragio; entonces las gentes desesperadas se apoderan muchas veces de cosas que dan risa; cosas sin importancia.

Az ember elképed egy tűz vagy egy hajótörés láttán; a kétségbeesett emberek akkor sokszor olyan dolgokat ragadnak meg, amik nevetést okoznak; jelentéktelen dolgokat.

¡Pobres gentes!, Se sienten en esas cosas, descansan en tonterías, se apegan a eso que no tiene la menor importancia.

Szegény emberek!, Ezekben a dolgokban érzik magukat, ostobaságokon nyugszanak, olyan dolgokhoz ragaszkodnak, amiknek a legkisebb jelentősége sincs.

Sentirse a si mismos por medio de las cosas exteriores, fundamentarse en ellas, equivale a estar en estado de absoluta inconsciencia.

Külső dolgokon keresztül érezni magunkat, azokra alapozni magunkat, egyenlő azzal, hogy az abszolút tudattalanság állapotában vagyunk.

El sentimiento de la "SEIDAD", (El SER REAL), sólo es posible disolviendo a todos esos "YOES" que en nuestro Interior llevamos; antes, tal sentimiento resulta algo más que imposible.

A "MILYENSÉG", (A VALÓDI LÉNY) érzése csak úgy lehetséges, ha feloldjuk mindazokat az "ÉN"-eket, amiket a Belsőnkben hordozunk; ezelőtt egy ilyen érzés több mint lehetetlennek bizonyul.

Desgraciadamente los adoradores del "YO" no aceptan esto; ellos se creen Dioses; piensan que ya poseen esos "Cuerpos Gloriosos" de que hablara Pablo de Tarso; suponen que el "YO" es Divino y no hay quien les quite tales absurdos de la cabeza.

Sajnos az "ÉN" imádói ezt nem fogadják el; ők Isteneknek hiszik magukat; azt hiszik, hogy már birtokolják azokat a "Dicsőséges Testeket", amelyekről a tarzuszi Pál beszélt; feltételezik, hogy az "ÉN" Isteni, és nincs senki, aki kiverné ezeket az abszurditásokat a fejükből.

Uno no sabe qué hacer con tales gentes, se les explica y no entienden; siempre apegados a las arenas sobre las cuales edificaron su casa; siempre metidos en sus dogmas, en sus caprichos, en sus necedades.

Az ember nem tudja, mit kezdjen az ilyen emberekkel, elmagyarázzák nekik, és nem értik meg; mindig ragaszkodnak a homokhoz, amelyre a házukat építették; mindig benne ragadnak a dogmáikban, a szeszélyeikben, az ostobaságaikban.

Si esas gentes se auto-observaran seriamente, verificarían por si mismos la doctrina de los muchos; descubrirían dentro de si mismos a toda esa multiplicidad de personas o "Yoes" que viven dentro de nuestro interior.

Ha ezek az emberek komolyan megfigyelnék magukat, maguk is igazolnák a sokak tanítását; felfedeznék magukban a személyek vagy "Én"-ek egész sokaságát, akik a belsőnkben élnek.

¿Cómo podría existir en nosotros el real sentimiento de nuestro verdadero SER, cuando esos "Yoes" están sintiendo por nosotros, pensando por nosotros?

Hogyan létezhetne bennünk a mi igazi LÉNYÜNK valós érzése, amikor ezek az "Én"-ek éreznek helyettünk, gondolkodnak helyettünk?

Lo más grave de toda esta tragedia es que uno piensa que está pensando, siente que está sintiendo, cuando en realidad es otro el que en un momento dado piensa con nuestro martirizado cerebro y siente con nuestro adolorido corazón.

A legsúlyosabb ebben az egész tragédiában az, hogy az ember azt hiszi, hogy ő gondolkodik, azt érzi, hogy ő érez, amikor a valóságban egy másik az, aki egy adott pillanatban a megkínzott agyunkkal gondolkodik, és a fájdalmas szívünkkel érez.

¡Infelices de nosotros!, Cuántas veces creemos estar amando y lo que sucede es que otro dentro de si mismos lleno de lujuria utiliza el centro del corazón.

Szerencsétlenek vagyunk!, Hányszor hisszük, hogy szeretünk, és az történik, hogy egy másik önmagunkban lévő, bujasággal teli lény használja a szív központját.

¡Somos unos desventurados, confundimos a la pasión animal con el amor!, y sin embargo es otro dentro de si mismos, dentro de nuestra personalidad, quien pasa por tales confusiones.

Szerencsétlenek vagyunk, összetévesztjük az állati szenvedélyt a szerelemmel!, és mégis egy másik önmagunkban lévő, a személyiségünkben lévő lény az, aki keresztülmegy ilyen zavarokon.

Todos pensamos que jamás pronunciaríamos aquellas palabras del Fariseo en la parábola bíblica: "Dios, te doy gracias porque no soy como los otros hombres", etc. etc.

Mindannyian azt gondoljuk, hogy soha nem ejtenénk ki a Farizeus azon szavait a bibliai példázatból: "Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember", stb. stb.

Sin embargo, y aunque parezca increíble, así procedemos diariamente. El vendedor de carne en el mercado dice: "Yo no soy como los otros carniceros que venden carne de mala calidad y explotan a la gente"

Mindazonáltal, és bár hihetetlennek tűnik, így járunk el nap mint nap. A húseladó a piacon azt mondja: "Én nem vagyok olyan, mint a többi hentes, akik rossz minőségű húst árulnak és kihasználják az embereket"

El vendedor de telas en la tienda exclama: "Yo no soy como otros comerciantes que saben robar al medir y que se han enriquecido".

Az eladó a szövetboltban így kiált fel: "Én nem vagyok olyan, mint a többi kereskedő, akik tudnak lopni a mérésnél, és akik meggazdagodtak".

El vendedor de leche afirma: "Yo no soy como otros vendedores de leche que le ponen agua a la misma. Me gusta ser honrado"

A tejeladó azt állítja: "Én nem vagyok olyan, mint a többi tejeladó, akik vizet tesznek bele. Szeretek becsületes lenni"

La señora de casa comenta en visita, lo siguiente: "Yo no soy como fulano que anda con otros hombres, soy gracias a Dios persona decente y fiel a mi marido".

A háziasszony vendégségben ezt a megjegyzést teszi: "Én nem vagyok olyan, mint az, aki más férfiakkal jár, én hála Istennek tisztességes ember vagyok és hűséges a férjemhez".

Conclusión: Les demás son malvados, injustos, adúlteros, ladrones y perversos y cada uno de nosotros una mansa oveja, un "Santito de Chocolate" bueno para tenerlo como un niño de oro en alguna iglesia..

Következtetés: A többiek gonoszak, igazságtalanok, házasságtörők, tolvajok és perverzek, mi pedig mindannyian szelíd bárányok vagyunk, "Kis Csokoládé Szentek", akik jók lennénk aranygyermeknek valamilyen templomban..

¡Cuan necios somos!, pensamos a menudo que nunca hacemos todas estas tonterías y perversidades que vemos hacer a otros y llegamos por tal motivo a la conclusión de que somos magnificas personas, desgraciadamente no vemos las tonterías y mezquindades que hacemos.

Milyen ostobák vagyunk!, gyakran gondoljuk, hogy soha nem tesszük meg mindazokat az ostobaságokat és perverziókat, amelyeket másoknál látunk, és emiatt arra a következtetésre jutunk, hogy mi nagyszerű emberek vagyunk, sajnos nem látjuk meg azokat az ostobaságokat és kicsinyességeket, amiket mi teszünk.

Existen extraños momentos en la vida en que la mente sin preocupaciones de ninguna clase reposa. Cuando la mente está quieta, cuando la mente está en silencio adviene entonces lo nuevo.

Vannak furcsa pillanatok az életben, amikor az elme mindenféle aggodalom nélkül pihen. Amikor az elme csendes, amikor az elme csendben van, akkor jön el az új.

En tales instantes es posible ver las bases, los fundamentos, sobre los cuales descansamos.

Ilyen pillanatokban lehetőség van meglátni azokat az alapokat, amelyeken nyugszunk.

Estando la mente en profundo reposo ulterior, podemos verificar por si mismos la cruda realidad de esa arena de la vida, sobre la cual edificamos la casa. (Véase Mateo 7 - Versículos 24-25-26-27-28-29; parábola que trata de los dos cimientos)

Amikor az elme mélyebb, további nyugalomban van, magunk is meggyőződhetünk annak az élethomoknak a nyers valóságáról, amelyre a házat építettük. (Lásd Máté 7 - 24-25-26-27-28-29. versek; a két alapról szóló példázat)